A kissé hatásvadász cím valójában egy elgondolkodtató, szerethető, jövőbe mutató kísérlet bemutatását takarja. Cikkünk tárgyát képező, megegyező kialakítású két épület a Velencei-tó partján álló település szélén, egy új telekosztású területen áll. Nadap vezetése tisztában van a kedvező fekvése okozta népszerűség előnyeivel, de hátrányaival is. Az újonnan beköltözők számára nyitottak pár új utcát, de igyekeznek emberi léptékben tartani a növekedést.
Az új utca festői környezetben, szőlőültetvények közvetlen szomszédságában, Budapestet a Balatonnal összekötő bicikliút közelében fut. Az építtető nem véletlenül figyelt fel a területre és vásárolt itt több telket falusi szálláshelyek építésére. Az építést saját cégével tervezte elvégezni, éppen a szakmunkásokban leg ínségesebb időkben. A hátrányból erényt próbálva kovácsolni merült fel a nagy innováció: a szintmagas előregyártott elemes építés – magyarul a panelház.
A próbaelemek beton teherhordó maggal, hőszigeteléssel és beton külső kéreggel készültek, az egyszerűség kedvéért szürke színben, de akár kézműves úton alakítható külső felülettel. A hagyományos módon épített beton alapra egy hét alatt bedaruzhatóak voltak a falak és tetőszerkezet.
Az épületek – az előregyártott elemek okozta viszonylagos merevsége miatt – szikárak lettek. A beton keménysége jól áll az elemi házformának, de igazán barátságossá a fa tornác teszi azt. Ez a „ráapplikált” faszerkezet – független szerkezet létére – követi az alaprajz és a homlokzat nyíláskiosztási logikáját. Az eredeti tervektől némiképp eltérő megoldás miatt kevésbé szerves elem a tornác, de így talán elkerüli a túlzott népiességet. Ugyanígy a belsőben is jó szolgálatot tesz a látszó fa, lágyítva az összképet. Hasonló hatású a térbe állított szerelt jellegű, térelhatároló „doboz”, ami elnyelte azokat a funkciókat (konyha, fürdő, gépészet, stb.), amik elapróznák az elemi hatásra építő épület alaprajzát.
Építés közben az egyik épület funkciója módosult: falusi szálláshely helyett iroda és kóstolóterem került bele, ésszerű kompromisszumok árán, a későbbi funkció(vissza)váltást is lehetővé téve.
Egyes vélekedések szerint a cikkünkben szereplőkhöz hasonló kísérletek a fenntarthatóságot is szolgálják, mind ökológiai, mind ökonómiai oldalról. Az előregyártásnak köszönhetően gyakorlatilag nincs helyszíni hulladék, ugyanakkor a kis elemvariáció esetén az elemgyártás hallatlanul gazdaságos lehet, mind anyagilag, mind (emberi és energetikai) erőforrásmenedzsment szempontjából.
A tervezőket alapvetően nem ez a kettős törekvés vezette, hanem a már említett munkaerőhiányra válaszul a meglévő kivitelezői kapacitást kihasználva találták ki az előregyártást, ha úgy tetszik ösztönösen. Ugyanakkor a rendszer tovább gondolására érdemesnek bizonyult: a szomszéd dombon épülő új borászati épületét is ebből tervezi építeni a megbízó. Az innováció is megmarad: a külső kéreg anyagát próbálgatják egyedivé és egyben a helyhez kötődővé tenni agyag, vagy a helyi kő hozzákeverésével. Remélhetőleg próbálkozásaikat siker koronázza és egy senki által nem várt médiumon keresztül tudják segíteni a genius loci megnyilvánulását: panelházakkal…
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotók: Szántó Tamás
Építész tervező: Terdik Bálint
Építész munkatárs: Tömpe Zoltán, Turi Gergő
