Heil Tibor 60 – Balaton

A Heil Tibor alkotásait bemutató cikksorozatunk harmadik részében a Balaton környékére tervezett és megépült kisléptékű nyaralóépületekkel foglalkozunk.

Első megvalósult terve egy, az1930-as években épült ház átalakítása volt a csodálatos fekvésű balatonakarattyai magasparton. Az épület az 1985-ös berhidai földrengés következtében megsérült, felújítása elodázhatatlanná vált. A megrendelők figyelemmel kísérték Makovecz Imre munkásságát, megkeresték a műtermében, ő pedig tehetséges tanítványát ajánlotta tervezőnek.

A tervekből egy egyszerű, jó arányú épület megteremtésének szándéka sugárzik, amely méltó folytatója a „békebeli” nyaralók teremtette hagyománynak. Az átalakítás a rendszerváltás éveiben valósult meg és mai állapota bizonyítja, hogy a tervezői szándék elérte célját. A tervek alapján érezhető az építész törekvése, hogy a tető hangsúlyos legyen az épületen, de a tetőidom itt még szigorúan negyvenöt fokos (legalábbis a fő nézetből…). Az épület mindössze egy köríves alaprajzú, verandaszerű bővítményt kapott, ami a tó felőli nézetet uralja. Ennek könyökös, oszlopos ácsszerkezete az épület egyetlen külső dísze.

A megbízás belsőépítészeti tervezésre is szólt, így a belsőt a dekoratív ácsszerkezetek mellett egyedi fabútorok is díszítik.

Az épületen még inkább Kampis Miklós építészetének jegyei fedezhetők fel, aki a mestere volt a főiskolai tanulmányai előtt a kaposvári SOMOGYTERV-ben. A tervezés idején Tibor azonban már a MAKONA-ban dolgozott, az akkor formálódó tagirodák egyikében.

Néhány évvel később,1995-ben tervezett egy hasonló léptékű nyaralót egy másik rendkívüli adottságú akarattyai telekre. A megbízás az előző tervezési munka sikerének volt köszönhető. Bár ez is egy meglévő épület átalakítása, tetőtérráépítése volt, a megvalósult alkotás egy merőben más építészeti világot tükröz.

A csengeri Polgármesteri Hivatal emeleti nagytermére emlékeztető térkoncepció kicsiben is működik, ugyanakkor a külsőben a cseréptető és meszelt fal párosa a merész ívelt formák ellenére is a Balatonparti szőlőhegyek pinceépítészetét juttatja az ember eszébe.

A kétezres évek elején tervezett balatonvilágosi nyaraló tömegformálása, építészeti eszközkészlete leginkább a korai családi házakéra emlékeztet. A két egymástól minimálisan elütő épülettömeg, megmozgatott tetősíkokkal, jelzésszerű tetőablak felépítménnyel, illetve a szokásos, természetes anyaghasználat jellemzi ezt a kis épületet. Biztos fogódzó a Balaton környék kaotikus építészeti világában.

A Heil Tibor által 2006-ban tervezett zamárdi nyaraló az egyik utolsó megvalósult munkája. Ez az épület is egy új világ a három másik nyaralóhoz képest. Bár az általa tervezett házak többsége jellemzően 50-55 fok közötti lejtésű, meredek tetővel készült, ez az épület, néhány papíron maradt családi ház tervhez hasonlóan laposabb tetővel fedett, tömbszerű elemekből építkező kompozíciót mutat. A toronyszerű tömegek közötti összekötő szakasz függőleges falpillérei is az épület vertikalitását hangsúlyozzák. A szimmetrikus szerkesztés illeszkedik a Balaton környékének villaépítészetéhez, ugyanakkor az alkalmazott építészeti elemek, az anyaghasználat egyértelműen mai épületet eredményezett.

A fenti négy, egymástól meglehetősen eltérő, kis léptékű nyaralóépület jól mutatja, hogy Heil Tibor építészete egyszerre volt sokoldalú, sokszínű, de emellett mégis egynemű, egylényegű. A kreatívan használt építészeti formanyelv révén változatos, ugyanakkor a balatoni tájba jól illeszkedő építészetet hozott létre.

Szöveg: Erhardt Gábor

Fotók: Szántó Tamás és archív

 


Megtisztelésnek vennénk, ha elfogadná ajánlatunkat és feliratkozna hírlevelünkre. Két hetente az elmúlt időszak cikkeiről és eseményeiről tájékoztatjuk Önt. Amennyiben szívesen fogadja hírleveleinket, kérjük adja meg email címét!

 

×