A Nagano Prefektúra egyik erdejében, Japán központjában, egy földből és fából készült kis épület emelkedik ki a földből. A Tono Mirai tervezte organikus, áramvonalas kagylóház északi és nyugati oldala zárt, a déli oldalát azonban egy nagy nyílás uralja, beengedve a napfényt.
A fából készült váz- és tetőszerkezetet földből készült falakkal kombinálták, amelyek lágyságot kölcsönöznek a kemény, lineáris faszerkezetnek. Az organikus földfalra terhelő hét íves tetőgerenda az emberi élet és az univerzum körforgását fejezi ki, az alaprajzba beírt két kör pedig a köztük lévő kapcsolatot, a Földből született és oda visszatérő embert.
A japán kultúrában az ember természet iránti odaadása ősi gyökerekkel rendelkezik; ez az „ikebana” fogalmában fejeződik ki, amely arra hív minket, hogy kövessük a természeti világ ritmusát, és a „tokowaka” fogalmában, amely a változásnak a létezés alapvető részeként való elfogadását fejezi ki. Mindkét megközelítést magában foglalja a „jinen”, a szó szerint „önteremtőt” jelentő kifejezés, amely a természetet nem csupán növények és állatok gyűjteményeként, hanem az élőlényekre jellemző önteremtő rendszerként tételezi. A „jinen” fogalmához hűen Tono Mirai a világegyetemet megújuló energiaként, a teremtés és átalakulás állandó mozgásaként fogja fel, amelynek az ember is részese lehet, ha tisztelettel és odaadással közelít hozzá. Építészete természetes anyagokra épül, amelyek a földből születnek, és egy végtelen körforgás végén térnek vissza a földbe. Az ember által létrehozott terek és felületek a természethez hasonlóan illeszkednek a környezetbe, harmóniában az univerzumot irányító életciklussal. Tono Mirai egyesíti a szakági kézművesek ősi technikáját a design és a fenntarthatóság iránti kortárs fogékonysággal. Az ács- és asztalosmunkák, valamint a nyers föld, mint teherhordó szerkezet kizárólagos használata, a helyi éghajlat előzetes tanulmányozásával és a helyi anyagok építésre való alkalmassá tételével kombinálva modern és kifinomult hangulatú szerkezeteket eredményez. Épületei az organikus élet ritmusát jelenítik meg; egy olyan mozgás mozdulatlan képei, amelynek se kezdete, se vége.
Tono Mirai nemcsak az anyagokra, hanem az emberekre is figyel. Az építést, melybe helyi kézműveseket is bevont, olyan folyamatok kísérik, amelyek lehetőséget nyújtanak felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hogy újra fizikai kapcsolatba kerüljenek a földdel. Építészete a föld használatán keresztül kommunikál a különböző helyek emlékezetével, történelmével. A föld használata a világ szinte minden kontinensének építési hagyományaiban közös. Japánban a hagyományos lakóházak fát és nyers földet kombinálva épülnek, nagy ablakokkal, amelyek megnyitják a tereket a külvilág felé. A föld természetes tulajdonságai lehetővé teszik a lágy ívek, lélegző felületek artikulálását, amelyek olyan tereket ölelnek körül, amelyek soha nem zártak, elszigeteltek vagy autonómok.
Tono Mirai építészetében a genius loci (a hely szelleme) sugallja a formát, a színt és a felhasználandó anyagokat. Épületei így spontán alkotásként illeszkednek a tájba, egyszerű, esszenciális formák, nem pedig a geometria és a számítás absztrakciói által. Minden egyes beavatkozás úgy van megtervezve, hogy támogassa azt a körforgást, amelyhez az épület természetes módon tartozik.
Rajzai ennek a teremtő folyamatnak minden szépségét megmutatják. A mozgásban lévő erők szabadkézzel rajzolt vonalakkal, kanyargós és vibráló áramlással artikulálják a tereket. A fal az épület bőre, ami formát ad neki és életben tartja azt. A genius loci vizuálisan érzékelhetővé tételével, valamint az ember és a természet közötti aktív kommunikáció fenntartásával ezek a struktúrák képesek felszabadítani minden terápiás erejüket, nyugalmat és kényelmet adva a bennük élőknek.
Szöveg: Rédey-Webb Hanna
Stáblista
Fotó: takeshi noguchi (kisbetűvel), Tono Mirai architects
Építész: Tono Mirai architects / Tono Mirai
Mérnök:Masuda structural design office
Kivitelezés: Terashima Coperation
