Álom – Egy ősi indiai családból származó testvérpár társadalmi rangjukat kifejező új házat szeretett volna építeni . Generációk óta a Nyugat-Indiában elterjedt, úgynevezett „Wada” típusú, védett belső udvarokkal tagolt és nagy méretű nyitott külső terekkel körbevett épületben élnek. Ennek megfelelően egy 1,2 hektáros telket választottak, ahol építészeti manifesztációként fel tudták építeni családi házukat, amelyben egy olyan belső környezetet hoztak létre, amely független és önfenntartó.
Koncepció – A terv kísérlet a hagyományos indiai építészeti felfogás és a modern élet elvárásai közötti kapcsolat megtalálására. A tervezési filozófia a „Gadi” elnevezésű, regionális házformából, annak elemeiből, térrendezéséből, valamint ornamentikájából merít ihletet. A „Gadi” olyan mint egy földvár, kívülről vastag falakkal védett, belül udvarokkal, erkélyekkel, közös terekkel tagolt. A nyitott, félig nyitott és zárt terek izgalmas hierarchiájának a jelenlegi igények és építési technológiák szerinti újragondolása volt a tervezők egyik feladata. A jelen igényeit kiszolgáló építészet a hagyományos felfogást is magába olvasztva egy időtálló entitást teremt.
Térszervezés – A térszervezést a „Khand” – a hagyományos építészetben egy személy számára szükséges funkcionális térből származó modul – ihlette. Ezek a modulok kereszt alakban vannak elrendezve, a sarkokat az ég felé nyitott, lélegző kiterjesztésekként kezelve. Ezek a modulok függőleges irányban is megjelennek és a funkciók mentén, amorf egységekként kapcsolódnak össze a függőleges térben.
Külső forma – A forma a már említett „Gadi” gondolatából ered, egy kőből és téglából készült vastag fal, amely körülveszi a házat, biztonságot nyújtva, de önmagában az élet sokféleségét kiszolgálva. A kő és a tégla anyagi és esztétikai jellemzőit, szerkezeti tulajdonságait a hagyományos felfogás szerint vették figyelembe. A tégla könnyű és nőies anyag, a kő pedig alul, súlyos alapként jelenik meg. A felső részen a tégla ívekkel épített, hurokszerkezetű nyílások az egész szerkezetnek koronaszerű megjelenést kölcsönöznek. Ez a fajta geometria rugalmasságot biztosít a nyílások elhelyezkedésében és méretében a belső funkcióknak megfelelően.
Szerkezet – A tervezők nagy hangsúlyt fektettek a helyi kézművesek hagyományos építőipari ismereteinek integrálására, amit modern betonszerkezetekkel kombináltak. A külső vastag teherhordó falat úgy tervezték, hogy kihasználva a kő és tégla erejét kihasználva ellenálljon a földrengésnek és a szélsőséges éghajlati viszonyoknak. A belső szerkezetet vasbetonblokkokból építették a könnyű kivitelezés és az anyagfelhasználás minimalizálása érdekében. A belső válaszfalakat fából vagy kőből készítették.
Fenntarthatóság – Az időtlenség keresésével a házat olyan passzív rendszerekkel szerelték fel, amelyek minimális energiafelhasználással tudják biztosítani a megfelelő életkörülményeket a házban. Az épületet a természeti környezetet, a tájolást figyelembe véve tervezték, figyelve a megvilágításra és a szellőzésre, valamint a víz- és energiatakarékosságra.
A természetes hűtést széltornyok és több növényzettel beültetett belső udvar segíti a „Venturi-hatást” kihasználva. Az épület a ferde tetőn és a parkolóházon elhelyezett napelemek energiáját használja. Az esővízgyűjtő rendszer mellett megfelelő szennyvízkezelést is terveztek, amely megtisztítva a konyhakert számára biztosít vizet. A konyhakert képes kielégíteni a család mindennapi szükségleteit az önálló életvitelhez.
A ház úgy tekinthető, mint a mindennapi háztartási tevékenységek áramlása fentről lefelé, köztes szünetpontokkal és ünnepi terekkel, amelyek a hagyományos és modern épített környezet szimfóniájaként kapcsolódnak össze, fenntartható és független életmódot követve.
Az épületről az alábbi linken tekinthető meg videó: https://youtu.be/H11MttaQpvA
Építészet, szöveg és fotók: PMA Madhushala
