A vándoriskola felvételi pályázatának kiírása:
A feladat lényege, hogy megfogalmazzuk, megjelenítsük mi a mai világ ősépítménye?
Az ősépítmények kérdéskörével általában akkor találkozunk, amikor a táj őstörténetének ismeretében vagy felidézésében próbáljuk megragadni egy hely karakterét, ami az alkotásunk alappillérét képezheti. Egy-egy helynek és kornak is más az ősépítménye. Gondoljunk csak a dolmenekre, a menhír (mennyhír)-ekre, vagy az Alföld karakteres ősépítményeire, de akár a tektonika és erózió által felszínre hozott millió éves, néha gyanakodva szemlélt természeti „alkotásokra” is.
Olyan eleme, épület-lénye a világnak, ami örök, sok ezer évre visszanyúlik – vagy ha onnan nézzük, sok ezer évre előre -, tehát ezzel a történelmi látással mindig vadonatújként csodálkozhatunk rá. Ami az időt folyammá teszi, nem csak pillanatok összegződéseivé.
Ha most nem 2017-et, hanem 6017-et írnánk, akkor vajon meg tudnánk-e fogalmazni, hogy milyen lehetett a 2000-es évek, vagy éppen 2017 ősépítménye? Másképpen: mi az, amire azt mondhatnánk, hogy most a hellyel, az idővel, a lélekkel és az anyaggal Egy? Mi az, ami jellemezheti világunk szellemi minőségét?
A feladat megoldása tehát a fentiek szellemében kétfelől is megközelíthető, a pályázó gondolkodásmódja, szemlélete alapján kialakult-kialakuló érdeklődése alapján.
Az egyik a kor, a szellem, vagyis a korszellem irányából közelít, és az intellektuális kockázatvállalás mértékében mélyül el az európai és nemzeti kultúra történelmi forrásaiban, illetve közösségi kultúra és népművészetnek nevezett tudomány ősképeiben, jeleiben. Ebben az esetben a pályázó szabadon választhat – akár költőien fiktív – helyszínt, a megjeleníteni kívánt tartalom céljának leginkább megfelelően.
A másik megközelítési mód a hely szelleméből és karakteréből indulhat ki, és az elmélyülés mértékében juthat el akár ugyanoda, ahová az előző megközelítési mód is vezet. Erre a megközelítésre a kiíró – könnyítésként vagy nehezítésként – egy helyszínt is meghatároz. Ez a hely Tokaj-hegyalján a 48°10’00,31″ északi szélesség és 21°17’37,44″ keleti hosszúság által kijelölt, a 37-es út mádi körforgója.
Tételezzük fel, hogy az idő azt koptatja el, ami nem anyagilag, hanem értékében múlandó. Ami marad, azt közöljük egybegyúrva mint építész, híradóként egy 4000 éve letűnt 2017-es korról. Félreértés ne essék, nem egy már létező, mai épület leromlott, de megmaradt képét várjuk, hanem egy, a mai kor által hordozott szellemi érték, vagy a kijelölt helyszínnek a pályázó által kibányászott üzenetét-lenyomatát, amely azt, ami fontos, kiemeli a jelenből, és mintegy építészeti utóiratként közreadja.
A feladat nem oldható meg racionális, – esetleg ironikus – kívülmaradással. Ha nem építészek lennénk, azt is kérhetnénk, rajzoljuk le a mai világ hímzés mintáit. Azaz, például mit hímeznének most az asszonyok, hogy segítsék férjüket, hogy munkájuk a világ harmonikus egységét fejlesztve bontakozzon ki.
A beadandó pályamű paraméterei:
Rajz és írás:
- minimum 2 db A4-es rajz (egy alaprajz és egy metszet; egy alaprajz és egy térmetszet; vagy egy alaprajz és egy homlokzat, távlati képek),
- legalább fél A4-es oldal – akár lírai – leírás a pályaműről, amely segítségével szóbeli magyarázat nélkül is értelmezhető. A felvételi beszélgetésen a rajzokat kitéve a hallgatóságot be kell vezetni a pályamű által rögzített világba, elvezetni a mondanivaló megértésére,
- továbbá a pályázó eddigi általa fontosnak tartott alkotásainak, munkáinak bemutatása, portfólió jelleggel.
Pályaművek beadási határideje és helye:
Augusztus 31. csütörtök 12 óra, 1034 Budapest, Kecske utca 25. emeleti tárgyaló
Felvételi elbeszélgetés:
Szeptember 2. szombat, 10 óra, 1034 Budapest, Kecske utca 25., a Magyar Művészeti Akadémia terme
